Gyerekkoromban ritkán láttam, hallottam a harkályt. Vagy az iskola előtti óriás jegenyefákon láttam esetleg, vagy ha az erdőben sétáltam, akkor hallatszott a jellegzetes dobpergés.

Ez a tavaszonként visszatérő harkálymadarunk viszont eléggé kilóghat a fajából. Mondhatnám azt is, hogy mazochista, esetleg furcsa ízlésű lehet. Első megjelenésére emlékszem. Azóta tűnik fel évről évre az utcánk szembe levő oldalán, amióta a telefont bevezetettük a házba.

Heten fogtunk össze a szomszédokkal. A Postától vettünk egy kis alközpontot, ami lehetővé tette, hogy az akkor ugyan még tekerős telefonkészülékünkkel munkaidőben tudjunk telefonálni. A házainkhoz való vezeték kiépítését és az oszlopokat is mi finanszíroztuk. Amióta az oszlopok helyükre kerültek, azóta teszi tiszteletét a madár. Válogatós (vagy ínyenc?) vagy furcsa ízlésű, netán hűséges lehet, mert évről évre csakis egy oszlopot látogat meg.

Fene se tudja, hogy miért. A kátránnyal impregnált, átitatott faoszlopban nem hiszem, hogy megélne valami féreg, szú vagy bogárlárva. Ha igen, akkor biztosan kátrányízű lesz tőle, és nem valószínű, hogy ez kulináris csemegévé tenné.

Vagy a harkályunknak pontosan ettől lesz ízletesebb a kikopácsolt csemege?

Ránk omlott pár hét alatt a tavasz. A Kisháznál sorban bújtak ki először a korai tulipánok és ibolyák, bontottak szirmot a jázminok.

Aztán az aranyeső, jácint, ma meg a gyöngyikéket láttam mélykéken sorlani. Kint a határban villogó fehér szirmokkal díszelegnek a kökénybokrok pamacsai. A vadszilva is szűzies fehérben illegeti magát.

Megjöttek a böjti szelek is. Bolondosan cibálják, csiklandozzák a korán halványrózsaszínbe öltözött kajszibarackvirágokat. Az óvoda és templom melletti vadszilvasor mélyrózsaszín szirmaival a környezetéhez illően bókolgat az óvodás csemeték vagy templomba tartók felé.

Kint a területen haladgatunk. Muszáj lenne jobban felpörögnünk (ha az időjárás megengedi), hogy mielőbb túllegyünk a metszésen. A legfontosabbnak tartott parcellákat lemetszettük, de szerintem alig vagyunk túl a nagyobbik felén.

A Banditáknak, ha időm engedi, főzőcskézek. Bevallom, hogy csakis olyat, amit én is örömmel eszem meg. És amennyire tudom (önző módon talán?), próbálom irányítani is, hogy mi legyen az étel, amit elkészítek magunknak. Azért így fogalmazok, mert Angelika és párja, Zsolti elég régóta vegetáriánus étrendet követnek, ráadásul korábban is esznek, mint mire én egyáltalán nekikezdhetnék a főleg vacsorának tálalt ételek elkészítéséhez.

Legtöbbször így hármunkra készítek valami érdekességet.

Garnéla jöhet bármekkora mennyiségben, szívesen esznek pörköltet, akár pulykazúza, nyak legyen az alapanyag. Fűszeres vajas csiga is volt már kétszer. Tetszett Nekik. Aztán valahogy elhangzott a kérdés Zentétől: Homárt is fogsz csinálni?

Hát persze!

Később, mikor megláttam az üzletben, hogy van, nagyon megörültem. Az árát látva azért elbizonytalanodtam. Pár hétig halogattam a vásárlást. Végül mégis megvettem. Igaz, csak kettőjük részére, Nagyon nagy sikere volt a fűszeres vajjal elkészített, parázslóan piros páncélokban pompázó homároknak. De megbeszéltem a Banditákkal, hogy ez nem mindennapi eset volt. Egy jó ideig eszükbe se jusson!

Amúgy szerencsére nyitottak minden új ízre és ételre. Pár hete a slambucnak (öhöm, öreglebbencs) is legalább annyira örültek, mint a homárnak.

Így utólag bevallom, hogy nem volt olyan tökéletes, mint szerettem volna. Pedig szigorúan az olvasott recept szerint készítettem el. 25 dkg szalonnát írtak az adaghoz. Két adagra valóhoz így a bográcsban 50 dkg húsos, saját svábszalonnát pirítottam meg. Főzés közben konstatáltam, hogy talán elég lett volna a fele is. Az előírás szerint nem kavartam, hanem a bográcsot rázogatva szorgalmasan forgattam a slambucot. Ahogy kell.

Hát? Amikor szedtem ki a borácsból, szembesültem azzal a ténnyel, hogy ujjnyi vastag rétegben égett oda az aljára. A srácoknak nem is említettem, szerencsére mindenki dicsérte, amikor megkóstolta.

Nemsokára készítem a következőt. A szalonnát azért a felére veszem. A vasbográcsot pedig, amiben a pásztorok régen főzték, azt meg majd előbb-utóbb beszerzem.

Foglalkozunk azért a borainkkal is. Nagyon fogyóban vannak a 2021-es Édesem palackjai. Derítettük és szűrjük a 2023-as és 2024-es Édesem borokat.

Aztán ahogy lehet, hamarosan palackba is kerülnek.

Árvay János

Ui.: Idén is lesz Rátkán Töltött Káposzta Fesztivál, ráadásul most már tartunk egy „before partyt”. Szabi kézműves hamburgert készít, Gilbert Balázs zenél. Hiszen kell a bor! Várjuk szeretettel!

Jegyvásárlás itt: https://www.arvay.eu/termek/bor_es_zeneest/