Rengeteg állattal találkozom nap mint nap munka közben. Igaz, a traktor hangjától megriadnak, és a legtöbbször elszaladnak. A két Banditának, Marci és Zente unokámnak esténként lelkesen sorolom, hogy aznap milyen állatokat tudtam megnézni.

Bambán álldogáló őzeket a sorok között megbújva. Az, hogy cikk-cakkban elszáguldó nyulat láttam, szinte már nem is újdonság. Na de amikor az öklömnyi kisnyúlról beszéltem Nekik? Az már valami! A traktor előtt próbált a tőkék alatt menedéket keresve elszaladni. Nem igazán sikerült, így megálltam, és kiszállva tessékeltem messzebb a géptől. Vagy mikor a fácáncsaládot riasztottam meg a reggeli sétánál. Bár? Az is lehet, hogy nem is fácán, hanem talán fogolymama kísérte fészekaljnyi alig tollas fiókáit az egyik sorból át a másikra, a berregő traktor hangjától riadtan.

A Padi-hegyen a permetezés közben is nagyokat mosolyogtam. A sárgamuskotály kócosan a sorba nyúló hajtásán egy barnás-zöldes gyík napozott úgy méternyi magasságban. Pár méteren belül viszont tátva maradt a szám! A kóstolónk udvarán virágzó levendulánál láttam ilyet tavaly repülni, úgyhogy nem igazán értettem, hogyan került ide a kacsafarkú szender, ami szemmel szinte alig látható szárnycsapásokkal húzott el az orrom előtt.

Láttam a sor végén piros lábain a rögökön botladozó gólyát is. Ne haragudjanak meg érte, de nem igazán kedveltem meg jobban ezt a madarat. Olyan ápolatlan kinézete volt mint egy magára nem adó hajléktalannak. Fekete retkes volt a lába, piszkosszürke a fehér tollazata. A fekete tollai pedig fénytelen, kopottas kinézetűek. Képeken, rajzokon sokkal szebb, mint élőben, vagy csak én fogtam ki egy slendrián hontalant?

Tavasztól szinte minden nap találkozom viszont egy csoda szép madárral. Nem hinném, hogy errefelé őshonos lenne. Egy nagy fehér kócsagot szoktam a szőlők végéről, vagy az aszfaltozott úton előttem leszállva figyelni. Na, ez szép.

Makulátlan fehér tollakkal, csodásan ívelő, hosszú nyakkal kecsesen állva kémleli, mi a fenét zavarom őt ilyenkor. Fantasztikus látvány. Kicsit sértődötten száll arrább, amikor felé tartva már szinte hozzáérek a traktor orrával.

Jó hete van, hogy nem látom őt sem közel, sem távol. Egy hete kaptunk egy nagy vihart a szinte felhőtlen nyári égből. Sajnos volt benne jég is bőven. Mégpedig nem is a kisebbeik fajtából, hanem a majdnem diónyi nagyságú, és nem gömbölyű, hanem kissé szögletes darabokkal. Szinte minden értékes szőlőnkben jelentős kárt okozott az égi áldás.

Mentve a menthetőt, most permetezek az esetleges rothadás ellen. Remélem, a kócsag csak megijedt, és nem tett kárt a jégeső benne.

Visszavárom!