A két „Bandita” reggelente, ahogy kinyílik a szemük, máris a Manókat keresik. Hol levelet kapnak, hol valami csínytevést követnek el a huncut Manók. Olykor apró ajándékot hagynak a srácok számára. Nagyon élvezik mindketten! Van, amikor hangos kacagással fogadják a reggeli manótrükköt. Angelika kreativitását azért próbára teszi, hogy napról napra olyat tudjon kitalálni (Anya Manóként), ami mindkét Banditának tetszik.

Nekem lelkesen mesélik el egymás szavába vágva hogy: képzeld, Papó, ma a manók megint huncutkodtak!

Tudják, hogy igazából mi az, ami a legjobban melegíti ilyenkor a szívemet?

Az, hogy a két unoka közül a nagyobbik, Marci már tudja, hogy nincsenek Manók. Ennek ellenére teljes szívvel és gyermeki ártatlan meglepődéssel örül együtt az öccsével, Zentével a napi meglepetésnek.

Tudom, hogy pontosan Marci biztatta, kérte Angelikát, hogy legyenek manós történések idén is. Talán mégis reménykedik benne egy kicsit, hogy vannak azért „igazi” manók?

Lényegtelen. Mindketten ugyanilyen izgalommal várták a Mikulást is.

Persze, hogy a gyermekkorom jut ilyenkor eszembe.

A templomi misén is felidézték Szent Miklós történetét. Az iskolában is volt szó róla, Mikulás-ünnepséget is tartottunk.

De igazából nem ez foglalkoztatott, hanem az, hogy Mikulás napján kapok-e ajándékot. Látom-e a Mikulást érkezni?

Minden évben más történt. Egyetlen egy dologra emlékszem, ami állandó volt. A cipőmet vagy bakancsomat nekem kellett Mikulás-nap előtt megtisztítanom, és kibokszolás után fényesre kefélnem. Este odakészíteni az ablakhoz, hogy a Mikulás könnyen megtalálja.

Volt, amikor másnap reggel csak egy kicsi piros zacskó volt a bakancsba téve. Pár szem mogyoró, egy üreges csokimikulás, pár szem szaloncukor, néhány szelet csokoládé volt benne. Na és egy kis virgács.

Egyik évben a száncsengőt is hallottam, meg mintha a sarkon kiforduló Mikulás alakja suhant volna el.

Másik évben egyre erősödő csengőhangok után a bejárati ajtón erős kopogást hallottam. Majd belépett rajta a várva várt Mikulás. Nagyon izgultam. A szememet is alig mertem ráemelni. Legelőször a vastag, nagy, fekete bőrcsizmát láttam meg. Aztán a hosszú szőrű subát, a hófehér szakállat, a barnáspiros arcát. Mély hangon kérdezgetett. A fehér kucsma alatt csak úgy villogott a fekete szeme.

De nagy csomagot kaptam Tőle. Édességeket, csokoládékat, narancsot, szaloncukrot, könyvet, új bakancsot, meleg kesztyűt. Szinte lebegtem az örömtől!

A következő éven is hasonlóan történtek a dolgok.

Egy évvel idősebbként már nem voltam ennyire megilletődve. Tüzetesebben végignéztem az előttem álló Mikuláson. Egyre inkább  a falubeli Andris bácsit véltem felismerni benne. Ő a rokonságba tartozott, és kovácsmester volt.

Az ajándékok jelentősen csökkentették a csalódásom mértékét. És a következő évben bár tudtam, hogy nem igazi személy a Mikulás, de ugyanolyan izgalommal vártam, hogy jöjjön. Vagy ha nem tud, akkor bőséges ajándékokkal jelezze, hogy itt járt.

Valami ilyen történhet most az unokám lelkében is. Tudja, hogy csodák nincsenek, de a maga – és főleg a testvére – élménye miatt mégis hisz.

Csodák igenis lehetnek!

Ha netán mégsem?

Akkor mi tegyünk róla, hogy mással történjenek!

Árvay János

Ui: Az Árvay Mikulás karácsonyi illatgyertyát hozott, így az a kedves olvasónk, aki december 08-ig rendel a webshopunkból ajándék Herbalys illatgyertyát kap : Narancs- fahéj vagy Diótörő illattal. A rendelésnél érdemes beírni, hogy melyik illat a kedvenced! Idén egy régi álom vált valóra és Angi és legjobb barátnője Timi 4 közös csomagja is kapható nálunk. Sujtás ékszer és bor, mindenből csak 1 darab! Az Mosolygó Édesem csomagot itt tudod megnézni, érdemes