Melengető napsütésben baktatok a szőlősorok között. Ahogy lehajolok egy velem egykorú öreg tőkéhez, egy fényes, fekete légy rebben arrébb a tőke alá esett barna levelekről. Kezemen csiricsáré színű, domború szárnyú katicabogár landol és tollászkodik kicsit. Harlekin katica, nem a mi szolid, őshonos, hétpettyes katicabogarunk. Január közepe felé, télvíz idején eléggé szokatlan, hogy ilyeneket lásson az ember fia. Bár otthon már láttam eltévedt méhecskét halk zümmögéssel szálldosni a kertben. Úgy tűnik, a szőlőben a tőkék a januári tavasz ellenére még mély álomban vannak.

Karácsony előtt három napot metszettek az embereink (jól jött az ünnepekre a pénz), de megállítottam a folytatást. Megint olvastam egy tanulmányt, hogy miért jó a minél később végzett metszés a tőkéknek. Nagyon egyszerű amúgy a magyarázat. Ősszel a tőkék tápanyagot halmoznak fel a fás száraikban (törzs, kar, vesszők), hogy egészségesen vészeljék át a télen megszokott fagyokat. Kora tavasszal, ha már a gyökereknél is kezd felmelegedni a talaj, ezeket az anyagokat kezdik elhasználni az újrainduláshoz. Elindul a nedvkeringés, majd a rügyek duzzadása. A korai metszésnél a levágott vesszőkkel együtt a tápanyagok egy jelentős részét is eltávolítjuk, amik fontosak lehetnének a tőke számára. Nos, ennyire egyszerű. Jól kitalálta a Magasságos Természet. Február második felében majd meglátjuk.

A karácsonyi és újévi bulizás – na és pihenés – után lassacskán felvesszük a szokásos mindennapi pörgés ritmusát. Az első hetem papírrágással ment el. Készletjelentés, pincekönyv és hasonló „felemelő” dolgok. Ezeket letudva végre megint foglalkozhatunk a borokkal. Jövő hétre tervezünk egy átfogó nagykóstolót, a hordóban, tartályban lévő borokat szeretnénk végigkóstolni. Egyrészt nagyon kíváncsiak vagyunk most már a 2022-es szüretből származó borokra, másrészt el kellene döntenünk, mely boraink kerüljenek (minél előbb!!) a palackba.

Már ha lesz mibe töltenünk, ugyanis egy ideje országos palackhiány van. Azt már sejtjük, hogy például az Édesem borunkhoz nincs az eddig megszokott palackból. Keresgéltünk másik formát, de eddig még nem tudtunk dönteni. Tavaly barátokkal többször tartottunk olyan kóstolót, ahol a korábbi évjáratból – akár a 2000-es évtől – bontottunk borainkból. Tanulságosak voltak a visszakóstolások. Jó párszor meglepődtünk, hogy (kis levegőztetés után) a fejünkben az évek halmozódó száma miatt már szinte leírt +egy-egy borunk mennyire délceg, fiatalos, jó karban lévő állapotot mutatott. Nagyon kevés volt, ami úgymond már leesett az útról, és sokkal több, ami élettel telve még tartotta az iramot. Egy bort azért megemlítenék.

A 2000-es tokaji száraz szamorodninkat. Számomra most ez volt az egyik kóstoló legkiválóbb bajnoka. Fejemben jó pár, régen kóstolt, csodálatos száraz szamorodni bor illata, zamata megmaradt. A kóstolásuktól kapott élmények illatát, ízét szinte most is itt érzem az orromban, a számban, a nyelvemen. Hosszú évek óta nem palackoztunk le száraz szamorodnit. Volt néha olyan, ami majdnem jónak tűnt, de aztán mégsem hoztuk forgalomba.

A 2000-es száraz szamorodni most megdöbbentett. Illata fűszeres, sokrétű. Zamata hasonlóan komplex, szárnyaló. Atya ég!! Hihetetlen gyönyörűség volt a szájban forgatva, hát még, mikor le is csúszott a korty. Summa summarum, eldőlt, hogy kell egy ilyen bor a palackozott boraink sorába!! Én nagyon-nagyon akarom, hogy még az éven palackban legyen, és büszkén tudjam mutatni a vendégeinknek.

Nem vagyok azért ennyire önzetlen, hogy csak ennyi legyen! Inni is jó egy szép, tartalmas száraz szamorodnit (szeretem ám én is). Hosszú ideig el lehet merengeni, akár álmodozni egy-egy pohár kortyolgatása közben. Élvezni a kortyot és élvezni az eszünkbe jutó gyönyörű dolgokat. Nem utolsósorban a konyhában is használható ám a húsok sütésénél, vagy egy ínycsiklandozó ököruszálylevesben is ott lehet a helye. Megígérem, kipróbáljuk!