Az idén minden korábban indult. Év elején megint azt hittem, hogy a metszéssel jól haladunk. Aztán a természet turbósan gyorsított, és a rügypattanás előtt épphogy végeztünk az utolsó tőke metszésével.

Na, onnan aztán szinte napról napra kezdtünk megcsúszni a munkákkal. A szálvesszőlekötés is flottul indult. Látványosan haladtunk. Kaptunk pár nap esős időt, ami visszavetett minket. A tavasz helyett nyárba forduló időjárás nevetve nézte a küszködésünket. Hát? Belehúztunk ugyan, de a Természet vitalitásával nem tudunk versenyezni. Fel nem adjuk azért, tesszük, amit tudunk.

A szőlősorok is egyre üdébben zöldellnek. Tehát nő a gyom ezerrel. Több dolgot megfontolva a legtöbb sorközben eddig csak zúztuk a gyomnövényeket. Az aszályos évek miatt most már belátom, hogy nem volt teljesen jó ötlet. Váltunk tehát a művelésben. Talajt lazítunk.

Gruberrel jártam végig a sorokat. Külön pozitív hozadéka ennek a munkának, hogy minden soron végig kell mennem, akár többször is, hogy maradéktalanául eltűnjenek a felesleges gyomok. Így szinte minden tőkén átfut a szemem. De be valljam azt is, hogy arra is jó ez, hogy szinte az összes eddig elkövetett hibánkkal szembesüljek a művelésben. Noteszt ilyenkor nem viszek, hogy azon nyomban feljegyezzem, de a fejemben folyamatosan listázom ezeket, hogy amint lehet, helyrehozzuk, amit csak lehet.

Most viszont lassan egy hete nap mint nap kapjuk az égi áldást. Minden nap esik. Hol több, hol kevesebb. Lassan egy hete semmi munkát nem tudunk végezni a szőlőkben. Kezdjük unni. Én azért, mert permeteznék vagy tüntetném el a gyomokat. Az embereinknek kellene a napszám. Ők is tisztában vannak azzal, hogy sokkal könnyebb elvégezni a munkát, ha időben nekikezdünk, mint amikor mindent késve és akkor már erőlködve csinálunk.

Ugyan nem unatkozunk most sem, mert a nagyon közeli jövőben palackozni fogunk. A borok előkészítve, már csak a palackok s a többi beszerzése folyik. Aztán, ha palackba kerül a többi is, akkor nekiszaladunk a végső forgalomba hozatali engedélyeztetésnek. Az új Bubizzt már le is palackoztuk, így jó pár borunk indulhat el Önök felé.

Nem is kicsit tartunk az engedélyeztetéstől. No nem a boraink miatt. Azoknál minden rendben. A borospalackok visszaválthatósága miatt belépett egy úgy procedúra. Még egy engedélyeztetést kell csináltatnunk. Hát? Nem valami lelkesítő, hogy eddig egyetlen egy sikeresről hallottunk. 30 vagy akár 60 napos eddigi sikertelen várakozásról azonban már igen. Na, majd meglátjuk, hogy felpörög-e a folyamat, vagy marad a küllők közé szorult akadályként a borászatok döcögős szekerén…

A szőlőink szépen elvirágoztak. Fürtöket ez éven bőven hoztak a tőkék. A bőséges csapadék egyre jobban hizlalja a bogyókat. Némely tőkén annyi a fürt, hogy szinte több van belőlük, mint levélből. De leesett állal néztem néhány hárslevelű tőkénket. Olyan hosszú fecskefarkú fürtök kandikáltak ki a levelek alól, mint amik méretben szüretkor szoktak lenni. Lehet hogy meg kellene jelölni párat, aztán megsaccolni, hogy szüretre milyen súlyt fognak elérni?

Szerintem bőven egy kilogramm fölé fognak hízni, gömbölyödni.

Akinek van kedve velünk játszani, az nyugodtan saccoljon majd, és írja meg nekünk. Szüretkor mérünk! A nyertesek kaphatnak mondjuk egy- egy palack hárslevelű bort.

Aki pedig kíváncsi, hogy milyen borok kerülnek hamarosan palackba, és szeretné tudni, hogy milyen elővásárlási kedvezményeket találtunk ki, irány az Árvay Családi Pincészet Facebook- vagy Instagram-oldala, mert júniusban ez lesz nálunk a középpontban!