Érdekes cikket olvastam a napokban. Az ártéri japánkeserűfű nevű növényről írtak benne. Azt ecsetelték, hogy invazív (nem őshonos, beözönlő, behatoló fajként) milyen veszélyekkel jár a terjeszkedése, egyre agresszívebb térhódítása. Tömören fogalmazva, kipusztíthatatlan növény, ami idővel akár egy családi házat is képes tönkretenni.

Rákerestem, mit találni róla a világhálón. (Ezeket találtam itt és itt. )

Nem is tudom, hogyan fogalmazzak. Első benyomásom az volt, hogy egy csodanövényről van szó. Kapszula, kivonat, szépítő- és fiatalítószer is készül valamelyik részéből. Rezveratroltartalma is magas. Ez a borban is megtalálható anyag, ami az emberi szervezetre jótékony hatással van.

Maga az említett növény számomra ismerős volt. Elég sokat tudtam már eddig is róla. Azért keltette fel régebben az érdeklődésemet, mert valahol olvastam, hogy a gyökeréből vagy friss hajtásaiból készült teával hatékonyan tudunk a szőlő egyik betegsége ellen védekezni. Ugyan nem próbáltuk ki, de ha jól emlékszem, peronoszpóra ellen lehetett volna használni a növényben található hatóanyagot, kiáztatás után.

Elgondoltatott ez a történet.

Megdöbbentő, hogy mi, emberek, mennyire felelőtlenül, bár legtöbbször jószándékkal telve tudunk önös okokból belepiszkálni a Földünkön kialakult rendbe.

Számtalan ilyen eset jutott eszembe. Ezzel nem is terhelek most senkit. Akit érdekel, majd utána tud nézni.

A szőlőtermesztésben is történtek olyan esetek, amik hatását azóta is érezzük, szenvedjük.

Időrendben felsorolom:

1845-ben érkezett Európába a lisztharmat nevű gombabetegség.

Úgy tűnt, hogy találtak ellenszert, ezért Amerikából hoztak be a lisztharmatnak ellenálló szőlőfajták vesszőiből.

1855-ben fedezik fel a filoxérát, amely valószínű, hogy az előbb említett szőlővesszőkön megbújva érkezett. Szőlő gyökértetűről van szó, ami az európai saját gyökerű szőlőültetvényeken gyorsan elterjedve majdnem kipusztítja a teljes akkori szőlőterületet.

No de ez ellen is találtak megoldást (látszólag). Amerikai vesszőkre – amiket a filoxéra nem szeret – oltják az európai fajtákat, és így telepítik újra a területeket.

Európában a filoxéra megjelenése után új betegség jelenik meg, a peronoszpóra. A gombabetegséget az Amerikából a filoxéra elleni védekezéshez használt szőlővesszőkön hurcolták be véletlenül.

Belegondolva a fentiekbe? Jó szándékú, és az akkori tudás szerint a legjobb megoldásokat hozták. A sok negatívum ellenére egy pozitívum azért van. Szőlőterületek nem pusztultak ki. Ennek köszönhető, hogy ma beszélhetünk még egyáltalán európai borokról, és mi is élvezhetjük a borok adta csodálatos élményeket.

Azóta is töretlenül készül bor Európában.

Csak sokkal költségesebb a telepítés és állandó védekezést kell folytatni a lisztharmat és a peronoszpóra ellen.

Én a szőlővel kapcsolatban hoztam fel hirtelen példát. De hazánkban 2008-ban jelent meg először például a harlekin katicabogárfaj. Agresszív faj. Ázsiából azért vitték be például az USA fólia- és üvegházaiba, hogy különböző ottani kártevők petéit eltüntessék. Aztán onnan valahogy kikerült, majd elterjed az USA-ban, Európában is.

Burgonyabogár, amerikai kabóca, parlagfű – és hosszan sorolhatnám még. Nehogy azt higgyék, hogy amerikaellenes vagyok. De az előbbiek azért – akárhogy is kerültek ide – csak onnan származnak. Számtalan dolog van, ami az emberiség történelmében a vándorlások, utazások során más földrészről Európába került.

Pozitív dolog hirtelen több jutott eszembe. Burgonya, paradicsom, paprika. Ezek azért nem terjednek agresszívan. Étkezésünkben viszont régóta nagyon fontos szerepük van.

Fákból az akácfa. Igen, tudom, hogy egyrészt ez is az invazív fajok közé tartozik. De viszonylag könnyebben kordában tartható. Mellette szól, hogy a kemény fája tüzelőként, építőanyagként nagyon jól használható. Még hordót is lehet készíteni belőle. Méhészeink jórészt az akác illatos virágjaiból tudnak kiváló mézet pergetni.

A pozitívumok viszont eléggé ritkán egyensúlyozzák az okozott károkat.

Úgyhogy bánjunk óvatosan a jó ötletnek tűnő megoldásokkal!

Maradjunk inkább a bornál! Abból nem lehet baj.

Legújabb információk szerint már kb. 8000 éve készíti az emberiség. Ennyi idő alatt azért csak kiderült volna, ha káros lenne a természetre! Legalábbis a bort fogyasztó emberek körében szerintem nem nagyon találunk olyat, aki hátrányait emlegetné.

Talán annyit, hogy kevés vagy gyorsan elfogy.

Ha a fentiek kissé elszomorították volna a kedves olvasót, kompenzálják gyorsan egy pohár borral!

Még javában tart a Furmint Február, hétvégén Budapesten a Borjour Magnumon, jövő héten pedig Mádon lehet velünk kóstolni. A FaceBook oldalunkon minden programot megtalálhatnak…

Furmintot elő!

Egészségükre!!!!

Árvay János